A kötet az indiai filozófiai gondolkodás csúcstelejsítményeit - a hat darsana rendszerét és a korai buddhizmus alaptanításait tekinti át. Szakítva az európai filozófiatörténet sémáival, az egyes bölcseleti rendszereket azok saját belső logikája irányából kísérli meg megérteni. A szerző felfogásában az alapvető indiai bölcseleti rendszerek nem spekulatív világmagyarázatok, s nem is osztályérdekeket kifejező ideológiák. Ezek az ősi, mégis örökérvényű gondolati iskolák a végső valóság megismerésének egy-egy sajátos módszerét képviselik: az emberi szenvedés problémáját és a szabadság lehetőségeit kutatják, s megkísérlik megvalósítani a létforgatagból történő teljes felszabadulást.
